Retro sütésálló szilvalekvár

Ez a szilvaíz egy régi, hagyományos receptúra alapján készül, és nem véletlen, hogy nagyanyáink is csak ezt a fajtát használták például a bukta készítéséhez, hiszen ez a szilvalekvár valóban sütésálló. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy évek óta rengetegen járnak vissza hozzánk ezért a lekvárért. És nem csupán visszajárnak, de elégedetten nyugtázzák is: ez a lekvár tényleg bírja a sütést! Gyakran kapunk bizalmatlan kérdéseket olyan vevőktől, akik először vásárolják tőlünk: Valóban olyan jó-e ez a lekvár, mint ahogy ígérjük, hiszen sok bolti gyümölcsízis „sütésállóként” van hirdetve, mégis csalódást okoznak. Mi azonban biztosan állíthatjuk: ez a lekvár tényleg bírja a sütést!

Érdekesség: ha a „marmeládé” vagy a „ládás lekvár” kifejezéssel találkozol, ugyanerről a gyümölcsízről van szó.

Hogyan és mire használható a sütésálló lekvár?

Ez a szilvalekvár kiváló választás, ha olyan süteményt készítesz, amely együtt sül a tésztával. Nem kell majd küzdened a tepsibe kifolyt lekvárral, sem az odaégett maradékokkal. Ez a lekvár szépen a helyén - a süteményed belsejében marad! Legyen szó a nagymama buktájáról vagy egy finom lekváros péksüteményről, ezzel a lekvárral biztosra mehetsz. Ajánljuk olyan klasszikus süteményekhez, mint a szilvalekváros papucs, a hókifli vagy a hájas kifli. De kiválóan alkalmas töltött vagy rétegelt süteményekhez is, hiszen könnyű vele dolgozni: jól kenhető, szépen szeletelhető, és ha szükséges, krémesíthető. Illetve olyan édességekhez, desszertekhez és süteményekhez is tökéletes, amihez csak a sütés után kell hozzáadni a lekvárt.

Miért hívják hitlerszalonnának?

Ez a lekvár sokak számára „hitlerszalonna” néven is ismerős lehet. A ‘70-es és ‘80-as években rendkívül népszerű volt, és gyakran faládákban árusították kimérve. Sokan önmagában fogyasztották, míg mások kenyérre kenve, "lekváros deszkát" készítettek belőle.

A hitlerszalonna elnevezés eredete a második világháború időszakára nyúlik vissza, amikor a háborúban résztvevő országoknak hatalmas kihívást jelentett a hadseregek élelmezése. Egy történet szerint Hitler a háború végéhez közeledve egy olyan tartós élelmiszer kifejlesztését rendelte el, amely egyszerre biztosította a katonák és a polgári lakosság ellátását. Ennek eredményeként született meg ez a lekvár, amely egyszerre volt tartós, energiadús és könnyen szállítható. Egy másik elmélet szerint a „hitlerszalonna” elnevezést magyar katonák kezdték el használni, amikor a német ellátmányban már többedjére találkoztak ezzel a zselés állagú, szalonnára hasonlító lekvárral.