Retro sütésálló barack ízű lekvár

A barack ízű retró lekvár legerősebb és legjobb tulajdonsága az, hogy hő hatására nem folyik ki a sütiből. Ez a régi receptúra alapján készült gyümölcsíz tényleg egy múltidéző “darab”, nagyanyáink csak ilyet használták például a bukta készítéshez, hiszen ez hozzá a legjobb. A vásárlói visszajelzések is ezt erősítik: sok vevőnk jár vissza hozzánk hosszú évek óta ezért a gyümölcsízért, és mosolyogva újságolják, hogy tényleg bírja a sütést! A boltokban kapható sütésálló lekvárok miatt egyébként az új vásárlóink szinte mindig fel is teszik a kérdést: Ez valóban bírja a sütést? Mert a boltokban sok lekvárra rá van írva, hogy sütésálló, mégis a többsége kifolyik sütéskor. A válaszunk ezekre a kérdésekre és kétségekre mindig ugyanaz: ez nem csak egy jól hangzó ígéret, ez a barackíz tényleg bírja a sütést!

Érdekesség: ha valahol a "hitlerszalonna", “marmeládé” vagy a “ládás lekvár” kifejezéseket hallod, tudd, hogy akkor is erről a lekvárról van szó.

Mire és hogyan használhatjuk a sütésálló lekvárt?

Ha olyan barackízes süteményt szeretnél készíteni, ami egyszerre sül a tésztával, akkor a legjobb választás ez a sütésálló barackíz. Nem kell majd a tepsi aljáról kikapargatnod, és nem fog odakozmálni sem, mert befolyt a tészta alá, hanem szépen ott marad ahova tetted: a süti belsejében 🙂 Ezért, ha elkészítenéd a nagyi buktáját, vagy ha ettél valahol egy jó kis lekváros kiflit, és otthon is szeretnél olyat csinálni, akkor ezt az lekvárt kell beszerezned hozzá - hogy biztosan ne folyjon ki belőle.

Töltött és rakott sütikbe is jó választás, mert egyszerű vele dolgozni: szépen lehet szeletelni, könnyen lehet kenni, vagy ha épp arra van szükséged, akkor jól lehet krémesíteni. Természetesen olyan édességekhez, desszertekhez és süteményekhez is használható, amikhez csak utólag - tehát a tészta megsütése után - kell a lekvárt hozzáadni, mivel így is jó az állaga és kellemes az íze, tehát garantáltan jó lesz tőle a végeredmény.

Miért hívják hitlerszalonnának?

Ezt a fajta lekvárt sokan hitlerszalonna (vagy Hitler-szalonna) néven is ismerik. A hetvenes, nyolcvanas években még nagyon elterjedt volt, mindenhol lehetett kapni kimérve, jellemzően faládákból árulták és volt, aki magában csemegézte, míg mások kenyérre szeletelve “lekváros deszkát” csináltak belőle.

Elnevezése a második világháborús időszakából ered, amikor a háborúban álló országoknak hatalmas hadseregeket kellett etetniük. Hitler a háború vége felé állítólag utasítást adott olyan élelmiszer fejlesztésére, ami tartós és amivel mind a katonákat, mind az ország népességét el tudják látni. Így született ez a lekvár, köszönhetően a fellendülő konzerviparnak és az egyre nagyobb teret hódító jól szállítható, tartós élelmiszereknek. Más elméletek szerint, a hitlerszalonna kifejezést a magyar katonák használták először a német ellátmányból származó zselés lekvár megnevezésére.