Diós baklava

A baklava, egy rétestészta alapú édesség, dióval vagy pisztáciával töltve, cukorral vagy mézzel ízesítve – írja ezt a wikipédia. De azt már nem, hogy a baklava ennél sokkal több: a vékony, réteges tésztából készült (hedonista 😜) finomság, gazdagon töltve diófélékkel és édes sziruppal - minden falatja egy újabb élményt kínál.

Imádom a baklavát, de bevallom évek óta nem ettem. Ennek az oka nagyrészt az egészséges önvédelem: kb. addig eszem amíg látom. 🤪 Fel sem merült eddig, hogy itthon készítsem, mert – hát a fene tudja, valahogy nemis jutott eszembe - mert egyrészt bonyolultnak gondoltam, másrészt a már említett hozzáállás miatt. Rossz hír, hogy egyáltalán nem macera, sőt, kifejezetten egyszerű, és „sajnos” őrülten finom is. Szóval ne hallgass az óvatos belső hangra, csinálj egy visszafogott tepsi baklavát, és oszd meg a számodra fontosakkal – vagy titkold el, és edd meg az egészet… 🙃

Ahogy mondtam, ez egy egyszerű sütemény, de azért érdemes pár dolgot betartani:

• Fontos, hogy minden hozzávalót készíts elő, legyen a kezed ügyében, hogy ne a fázisok között kelljen vacakolni pl a dió darálással
• Azt a rétestésztát, amivel épp nem dolgozol takard le egy nedves textillel, hogy ne száradjon ki, különben törni fog, és használhatatlan lesz.
• Ehhez a recepthez 28 lapra van szükség eredetileg. Egy csomagban (legalábbis abban, amit én használtam) 9 réteslap van. Sehogy sem jön ki a matek. Két lehetőséged van: vagy veszel 4 csomaggal, és a levagdosott darabokat kidobod, vagy veszel 3 csomagot és az egyik rétegbe nem 7 csak 6 lapot teszel – hidd el, senki nem fog majd panaszkodni ezért. Vagy van 2 csomagod, a leeső részekből vágsz ki 2 adagnyi félkört, és ezt teszed a középső rétegekbe. Én ez utóbbit választottam, és sem az ízét, és ahogy látod a stabilitását sem befolyásolta.

Szóval, vágjunk is bele! 😉