Csokis-pisztáciás pite

Tudod, van az a mondás desszert témában, hogy egy szeletnél nem lehet többet enni belőle… meg az is, hogy nem lehet abbahagyni… „Sajnos” erre a csokis-pisztáciás pitére mindkettő igaz, és még azt is idevenném, hogy addig eszed, amíg látod (szerencsére hűtőben kell tárolni, így legalább nincs folyamatosan szem előtt).

Nagyon csokis? Naagyon!

Nagyon pisztáciás? Naagyon!

Mandulás-pisztáciás-datolyás alappal – igazi hedonista darab 😋

Ezekkel a csoki ganache-os (tejszínes csokikrémes) desszertekkel az a helyzet, hogy van belőlük a hosszabban-, és a nem annyira hosszan elkészíthető változat. Ez utóbbi sem rövid, viszont sokkal töményebb és még a másik változatnál több csokit is tartalmaz. Nekem ez utóbbival az a fenntartásom, hogy annyira sok benne a csoki, hogy az már elnyomja a pisztácia ízét. És végül a krém is sokkal nehezebb lesz miatta.

Így részemről marad a jó hosszú út – vagyis igen, 2 napot áll a hűtőben, mire felvágom. De így a csokikrém lágy, selymes és remekül kiegészíti az alatt megbúvó pisztácia réteget.

(Ha mégis gyorsabban szeretnél hozzájutni az első szelethez, a 300 ml habtejszínhez 500 g csokit adj. Minden más ugyanúgy készül.)

Az elkészítése - bár hosszú, de - egyszerű, csak érdemes időben hozzákezdeni. 😉